XL Semanal interjú

Pár napja találtam egy interjút Daniellel, amit el is kezdtem lefordítani, viszont nem volt egyszerű, hiszen kicsit másabb volt maga a cikk megírva, mint egy szokásos interjú párbeszéd. De végül sikeresen elhoztam nektek. (:

Úgy tűnt, ő lesz a legközelebbi “törött játék”. Egy másik gyermek multimilliomos, aki képtelen elmerülni a sikerben. De nem. Miután letöltött egy évtizedet Harry Potterként, felhalmozott kb 80 millió eurós szerencsét és legyőzte az alkohol függőségét, a hírnévvel járó nyomással együtt. Daniel Radcliffe túlélte.
Daniel elég udvarias és zárkózott típus.
Nem zárkózik el bármilyen nemű kérdésektől, de megtanulta, hogy hogyan kerülje el a zavaros tényezőket. Mint például az az időszak, amikor az alkohol problémáiról beszélt. Nyíltan beszélt az XL Semenal interjú során, de elkerüli a túl sok beszéd következményeit.

Sok Frankenstein volt a színészek mögött?
Biztosítás. Sok végződött egy kis Frankensteinnel [nevet] Nagyon erős egyéniségek voltak, akik amikor előadnak egy sötét karaktert, akkor az emberek is egy kicsit sötétebbek lesznek. És ott vannak persze, akik nem viselik jól és kicsi szörnyetegek lesznek, de igazából kevesebbek, mint amilyennek hiszed. Van az a nyomás, ami alatt a színészek elég rosszul viselkednek és bár sok történet hallható, de sosem láttam igazán szörnyű viselkedést egy színésztől sem.

Neked is volt bajos időszakod…
Igen, voltak rossz időszakaim… Szerencsére csodálatos szüleim vannak és csodálatos emberek vannak körülöttem. Nagyon szerencsés vagyok.

Az édesapja irodalmi ügynök és az édesanyja képviselő…
Igen. A Harry Potter évek alatt elég hozzájáruló volt az, hogy olyan szülőkkel rendelkezem, akik ismerik az ipart és segítettek ezt megérteni. A tény, hogy a szüleim irodalmi háttérrel rendelkeznek nagyon segítőkész volt, mert úgy nőttem fel, hogy könyvekkel voltam körül véve. Szerintem ez elég nagy befolyással bírt abban, hogy színész legyek.

Például?
Az édesapám, mint ügynök, szeret fiatal írók után kutatni, hogy megadhassa az embereknek a lehetőséget. És valahogy én mindig próbálok valami újat választani, olyan hangokat találni, amik ezelőtt nem hangzottak el. Nem minden filmem áttörő. A Victor Frankenstein egy reklám film egy jelentős stúdiótól, de van néhány érdekes ötletünk a technológiai procedúráról és a helyeinkről.

De ez nem egy horror filmnek készült?
Ez a címke elég félrevezető lehet. Vannak elemek ebből a műfajból, de ez egy kaland film a karakterek természetétől vezérelve. Ezzel a két karakterrel próbálkozni az Ipari forradalom alatt, ahol rengeteg új technológia van, ami inspirálhatja őket, hogy apró és csillogó dolgokat jelentessenek meg. Valahogy Igor felkészültebb Victornál.

Lelkiismeretessé tesz?
Igen, mert ahogy egyre tudattalanabb lesz, Igor visszatartja és meggátolja, hogy átlépje a határt az őrültség felé.

A főszerep Igoré. Nem lett volna kézenfekvőbb Igornak nevezni a filmet, nem pedig Victor Frankensteinnek?
Az igaz, hogy a legtöbb rész Igor szemszögéből van elmondva, de a film még mindig Victor Frankensteinről szól, de egy olyan szemszögből elmondva, amit már régen láttunk. Mindkét karakter súlya ki van most egyenlítődve. Egyébként a hangsúly Victor és a szörny kapcsolata között, most inkább Victor és Igorként jelenik meg. A szörnyeteg a film végéig nem jelenik meg.

Mikor választasz és elutasítasz szerepeket… Még mindig próbálsz elfutni a Harry Potter elől?
Nem. Nem is tudok. Most jó vagy rossz, ez nem olyan dolog, ami elől el tudnék futni. Nem én döntöm el, hogy mikor álljanak le a Harry Potterrel való összeköttetéssel. Egy darabig próbáltam, de rájöttem, hogy ez nem az én dolgom. Minél többet kapok, annál jobban rájövök, hogy az emberek soha nem fognak leállni arról, hogy a Harry Potterről beszéljenek. És ez így van jól, elfogadom. Amikor más dolgokról is lehet beszélni, akkor megteszem. Szóval egy kicsit lecsökkentem azoknak a szerepeknek az elfogadását, amiket szeretnék eljátszani. Ha egy forgatóköny érdelek, akkor hajrá. Igen, nem, nem.

Ne maradj a Potter árnyékában…
A vége felé már csak egy dologgá kezdett válni, ami már nem érdekel. A legfontosabb dolog, amikor kiválasztok egy filmet, hogy ez most a legélvezhetőbb lesz-e és hogy boldoggá tesz-e. Talán megnézek egy filmet, amit csináltam egyszer-kétszer. Nem csinálok olyan filmeket, amiket megnézek és azt mondom: „Ó, ez csak jó.” Inkább arra gondolok, hogy milyen az a folyamat, amit csinálok, ha jól csinálom vagy érdeklődök az emberek iránt, akikkel együtt fogok dolgozni. Ez a legfontosabb, semmi kétség: boldogabban távozom. És szerintem ez annak a dolognak a része, amit eddig is csináltam.

Nehéz sztárnak lenni már a gyerekkortól kezdve?
Tudod te azt? Semmi nem mókásabb annál, mint gyerekként szerepelni egy filmben [nevet]. Más gyerekeket talán nem láttál ilyen helyzetben, de mindig imádtam ezeket nézni és eltölteni az időt ott és megismerni mindenkivel, mindennel amit csináltunk. Mindig úgy fogtuk fel, mint egy játékot. Kaptam egy nagyon jó élményt és egy olyan ajtót nyitott ki az életemben, amiről soha nem is álmodtam volna. És a forgatáson lenni még mindig az, amit szeretek. Sokan a fél életüket azzal töltik, hogy megtalálják azt, amit csinálni szeretnének. Én elég szerencsés vagyok, hogy ezt megtaláltam 11 évesen. Vagy 14, amikor elmondtam, hogy ez az amit mindig is csinálni szeretnék. De tudtam bármilyen szempontból is apró maradni. Ez valami csodálatos dolog.

9 éves voltál, amikor szerepeltél a David Copperfield televíziós feldolgozásában. Miért mondod azt, hogy 14 évesen vált egyértelművé, nem pedig előbb?
Ne vegyél ennyire komolyan [nevet]. Szórakoztató és fantasztikus volt, de soha nem gondoltam volna, hogy az életem további részében is ezt szeretném csinálni. Egyébként 14 évesen kezdtem el arra gondolni, hogy szeretném folytatni.

Van valami, amit esetleg megbántál abban az időben?
Nem, nem igazán.

Vissza fogsz valaha térni Harry Potterként?
Hát most csinálnak egy előzményt. Szóval nincs visszaút. Harry nem fog még feltűnni [nevet].

De visszamész?
Nem hinném. Mindenki aki be volt vonva a Harry Potter világába, már felépített egy karriert azon kívül. Nagyon függ attól, hogy hogyan áll a karrierem további része [nevet]. Harrison Ford is visszatért a Star Warsba és közben egy elég lenyűgöző karriert épített fel közben. De nem vagyok benne biztos, hogy ez velem is megtörténik majd. Talán egyszer, de nem tudom. A következő évben biztos nem.

Azt mondtad nem szeretted az első Harry Pottert
Most már sokkal biztonságosabban érzem magam. Nem abból a nézőpontból, ami mindig felvillanyozott azzal, amit eddig tettem, de vannak papírok, amik nagyon büszkévé tesznek. Például az Amores murderers-ben vagy a Szarvakban. Vannak dolgok, amiket kedvelek. De mindig kritikusan szemlélem magam. És ezért van az néha ha látsz valamit, hogy kivédd a rossz dolgokat és kijavítsd.

Bár azt is mondtad, hogy nem szereted a nagyvásznat.
Mert ez néha negatív is lehet, azzal a kockázattal mész tovább, hogy ez mennyire szándékos volt. Néhány kedvenc színészem azt preferálják, hogy nem is nézik meg a végeredményt. Ben Forest, aki William Burroughs-t játssza az Amores murderers-ben: már 10 éve nem nézi meg azokat a filmeket, amiket csinált. Elég logikusnak tűnik és tökéletesen megértem. Lehet én is ezt fogom tenni.

Legalább nem kell tovább kérdezni, hogy melyik filmeddel kapcsolatban vagy bizakodó…
Ne is! Az elején még oké, de többé már nem. És ennek örülök. Más esetben, ha valaki a Harry Potter végén 2011-ben azt mondja, hogy a következő években 7 filmben és 2-3 darabban fogok szerepelni, akkor nagyon is elégedett lennék. Nem várok el nagy dolgokat, úgyhogy nagyon boldog vagyok.

Még mindig 90 órát dolgozol egy héten?
Többé már nem. Ez azután volt, hogy befejeztük a Harry Pottert és csak 1 hónapig tartott, őrület. És megakarom ismételni. Imádok dolgozni, de ez már túl sok volt.

London és New York között ingázol…
Igen. Az idő többségében itt vagyok Londonban. Bár próbálok annyiszor New Yorkba menni, amennyiszer csak lehet, hisz imádom. A barátnőm (Erin Drake színésznő) ott van és igyekszem annyi időt vele tölteni, amennyit lehet.

És Hollywood nem csábít?
Imádom New York-ot. Sok időt töltöttem ott a színház miatt is. Ha megnézzük mennyit voltam Los Angelesben az körülbelül 5-6 hetet ölel fel. Egyik Potter film sem ott forgatott és csak az egyik volt ott promótálva. Egyik évben voltam az Oscar-on, néha mentem látogatásokra és találkozókra, de ennyi. És még ennek tetejébe nem vezetek, így nehéz lenne ott élni. Minden olyan messze van és senkit nem látsz az utcákon.

Nem mintha Hollywood megrémítene…
Nem. Tényleg. De ha megakarod találni Los Angeles életstílusát, akkor azt megteheted New Yorkban is és máshol is. Semmi megfontoltság. Most megyek forgatni Kaliforniába és boldog vagyok.

Azt mondtad hazudsz, amikor promótálsz. Elhihetem azt, amiket mondasz?
Teljesen. Általában nem mondok semmit mielőtt hazudok. Vagy befogom, mielőtt olyat mondanék, amit nem kéne. De ez egy olyan dolog, ami elég ritkán történik. Vannak dolgok a filmeknék, amikről nem beszélhetsz vagy szituációk. Csak ott hazudok, ahol szükséges. Vagy kérdeznek valakiről, akivel nem vagy valahogy jóban, általában azt mondom: „Ó igen, fantasztikus”. És így nem kerülsz bajba. Nem szeretek mások betegségéről beszélni a sajtóban.

Fontos, hogy csendben maradj, pláne ha alkohol problémákról van szó…
Így van. Sok esetben úgy értem. Nem bánom, hogy beszéltem róla, megtanultam egy nagyon jó leckét: beszélhetek annyit a problémáimról és a felépülésemről akármennyit és feltölthetem a legjobb tartalommal, de a végeredmény úgyis az lesz, hogy „Harry Potter, részeg” és nagy betűkkel.

Szóval végül akármit is mondasz, nem tudod kontrollálni az üzenetet vagy a képet, amit kialakítanak rólad…
Vannak idők, amikor úgy érzed, mintha valahogy kihasználnának ahogy eladnak. Amikor nagyon komoly vagy néhány személyes és kényes dologgal kapcsolatban, és aztán azt látod, hogy a szenzáció éhség ezt felhasználja mások kárára, hogy eladják a magazinjukat vagy eléri az embereknél, hogy más összefüggésben lássanak. És mindez végül elég idegesítő lesz. Egyszer megtanultam, hogy nem szeretem ezt az érzést, így ha ez eljön, inkább csendben maradok.

Aztán 21 évesen…
Akkor is. És azóta nem bánok semmit. Vannak dolgok, amiket időközben kell megtanulnod. Van egy iskola, ahol megtaníthatod ezeket a dolgokat: hogy megtanuld kezelni, mikor bekövetkezik.

És miért érezted úgy, hogy beszélned kell erről?
Ezt elég nehéz elmagyarázni. Nem tudom, talán mert kicsi voltam, mikor elkezdtem ezekről beszélni, de úgy gondoltam, őszintének kéne lennem és ez volt a legjobb dolog, amit tehettem. Volt egy olyan pillanat, amikor nagyon kicsit volt a határ a valós énem között és az emberek úgy gondolták, hogy jobban ismernek. Láthatod, hogy most önmagam egy része vagyok. Aztán úgy gondoltam, hogy minél közelebb vannak a másikhoz, az talán egészségesebb. Úgyhogy megértem ezt a felfedezést és igyekszem nyitottabb lenni magammal kapcsolatban. Ezzel jobban érezném magam. De azt is megtanultam, hogy néha a dolgaidat őszintén kell kezelni és aztán nézni, hogy teljesen más dolog lesz belőle, mint amit szerettél volna és ez elég fájdalmas tud lenni. Most úgy érzem, hogy jó dolog ez a jelenlegi hézag a publikus megjelenésem – amit az interjúk alatt mutatok – és a saját életem között. Ez sokkal egészségesebb.

Míg próbálsz több őszinteséget és közelséget sugározni más sztárok felé…
Szerintem minden interjú alkalmával szembetalálkozol egy dilemmával: lehetsz az unalmas srác, aki ugyanazokat mondja újra és újra vagy lehet az, aki próbál érdekes párbeszédet folytatni, de ugyanabban a pillanatban vállalja a felelősséget, hogy olyat mondjon, amit nem kéne. Ami kétségkívűl megtörtént már. Szerintem az, hogy olyan hamar kezdtem, szerencsésnek érezhetem magam, hogy mindig önmagam lehetek. Interjúk és nyilvános megjelenések nem raknak rám nyomást, azt hiszem erre egy speciális választ kéne adni. Főleg amikor látod, hogy a beszélgetés könnyen megy. Néha elkezdesz védekezni, ha valaki jön egy bizonyos dologgal, hogy végül ezt mondd vagy ezt tervezd. Néha olyan, mintha a párbeszéd már meglenne írva még mielőtt leülnénk és beszélgetnénk.

Túllépve az alkohol problémákon és a kétségekkel a karriereddel kapcsolatban, mi az, ami most megijeszt?
A nagyobb problémáim a munkámmal kapcsolatos. Ez minden fiatal színésszel megtörténik. Imádok mindent, ami eddig történt, de ha befejezel egy munkát, kérdezned kell, különben nem találsz másikat. Mindenki átment már ezen. Mindig forgatókönyveket olvasok. És a legtöbb film, amit szeretnék, a legtöbb vágy, ami van, azok a szabad filmek… és ezeken nagyobb is a nyomás. Mert ilyen filmeket a legnehezebb csinálni.

Fontosabb, mint a nagy produkciók?
Igen. Valamelyik nap beszélgettem egy barátommal. A filmek, amiknek átlagos keretük van, azok a legnehezebbek. A filmek, amik kevesebbe kerülnek, mint egy millió, azok a legkönnyebbek. És ez egy ezresnél azért többe kerül. De amik ezek között vannak, azok jóval bonyolultabbak. És sajnos sok el is bukik. De bármilyen szempontból is nézzük különböző félelmek is vannak. A Harry Potter végén féltem, hogy mi lesz ezután. De most már sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Nem tudom, hogy milyen a karrierem, de legalább van egy. Ez megnyugtat.

2015-ben megnyerted a Legjobb Fenék díjat…
Igen. Nem tudom honnan szedték ezt. Amúgy ez volt az első alkalom az elmúlt pár évben, hogy a fenekemet a képernyőn megmutattam. Nem tudom ki szavazott, de persze büszke vagyok. Néhány barátom írt aznap, hogy gratulálni szeretnének. Kicsit megalázó volt, de nem baj.

Nehéz levetkőzni egy szerep és kamera előtt?
A filmekben könnyebb, mert ott nem igazán vagy meztelen. Feltűntem már meztelenül az Amores murderers-ben és volt meztelen jelenetem a Friends of Horns-ban és többen is, ahol nem igazán voltam meztelen. De a színpadon… 17 voltam, mikor először ilyet csináltam és halálra voltam rémülve. Nagyon ideges voltam. Ez a 10 perces jelenetben nagyon védtelen voltam. De ez olyasmi volt, amiért nagyon tisztelem a 17 éves önmagamat. Emlékszem mindig arra gondoltam, hogy az idő nem számít, hogy csak ezt kellett csinálnom és ennyi. Most meg, ahogy visszagondolok, azt mondom: „17 év, nagyon fiatal voltam.” Néha találkozok ilyen korú emberekkel és rádöbbenek, milyen fiatal is voltam. De nagyon büszke vagyok a munkámra és amit csinálok. Csak a munkára, semmi másra. Összességében ezáltal elveszítheted az összes gátlásod. Mikor ezt teszed, bármilyen kihívást elérhetsz.

Szereted New Yorkot és Obamát is inkább, mint a brit politikusokat.
Obama sokkal izgalmasabb. De nem irígylem egy politikai időszakban sem. Rengeteg unalmas dolog van az amerikai politikában és sok olyan dolog van a politikai jelenetekben, ami őrültség. De jó emberek és nekik van a legkarizmatikusabb vezetőjük a világon.

Leginkább bal oldali vagy…
Igen, de igazából mindenkiben van egy kis bal és egy kis jobb és az alapján választod meg a gondolkodásmódod, amilyen témáról épp beszélsz. Nem mondom például, hogy a Konzervatívoknak nincsenek jó ötleteik. Milyen abszurd. Vannak dolgok, amikkel egyet értünk, persze.

És a hitvallás?
Nem. Atheistának vallom magam. Minden hit, azt szolgálja, amiben hiszel és segít. Tinédzserként nagyon türelmetlen voltam és mindig azt mondtam: „Nem, ez rossz!” Most úgy hiszem, hogy minden embernek meg van a maga ideája és ha hagyod, hogy megbírkózzanak a saját életükkel és boldogok legyenek, hát rendben.

Ez egy érett döntés
Igen. És ez sokkal toleránsabbá tesz.

Amikor Harryből Daniel lett.
11 évesen kapta meg az első munkáját és ezzel 1.2 millió eurót keresett. Ezelőtt szerepelt a David Copperfield televíziós filmben és Jamie Lee Curtis fia lett volna a Panamai szabóban. Ez volt az, ami bátorította, hogy kiálljon Harry Potterként. Az Equss volt az első külsős szerepe. 17 éves volt még akkor és megmutatta a világnak, hogy igenis helye van itt, mint színész. Múlt novemberben, 26 évesen, megkapta első csillagát a Hollywood-i hírességek sétányán. 2012-ben találkozott barátnőjével, a szintén színészi pályán lévő Erin Drake-kel.

ÍRTA: Ördögmanó KATEGÓRIA: Cikkek, Interjúk DÁTUM: 2016.03.12.


Szólj hozzá Te is!










Hozzászólás:


1 / 1 oldal1